background image
4
Kálvincsillag
»
A MAgyAr reforMátus egyház lApjA
Szó Szék
Az Apostoli Hitvallás ,,szentek közössé-
ge" tételét reformátoraink az anyaszent-
egyház értelmezésének tekintették:
az egyház hitközösség, a hittestvérek
élet- és szeretetközössége (communio
sanctorum, congregatio fidelium). E jel-
legzetes tanítás az egyház közösségi
jellegét hangsúlyozza. Ez pedig mint
elérend cél már közelebb vitte refor-
mátorainkat az egyház újszövetségi
modelljéhez.
Isten az embert az önmagával és az
embertársával való közösségre terem-
tette. Ez az eredend közösség azon-
ban a bneset során törést szenvedett.
Ennek következménye a bábeli torony-
építés fiaskója (1Móz 11), a vágyott, de
emberileg erltetett közösség megítél-
tetése. Bár Isten az Ószövetségben is
népével volt, de ez az együttlét inkább
pontszer találkozások sorozatát je-
lentette. Jellemz módon a Szentírás a
találkozás sátrának (óhel móéd) nevezi
azt a helyet, ahol Isten alkalomról alka-
lomra megjelent Mózesnek a pusztai
vándorlás során (pl. 5Móz 31,14kk). Az
Istennel és embertársainkkal való teljes
közösségünk Jézus Krisztus megszü-
letésével vált lehetvé, akinek a neve is
programként hirdeti: Immánuel, ,,Velünk
az Isten" (Mt 1,23).
Ez a közösségünk pünkösdkor, a
Szentlélek kitöltetésével lett teljessé,
amikor Isten kiárasztotta ránk Szentlel-
két, mintegy a kezdd messiási kor je-
leként. Jézus Krisztus a Szentlélek által
övéivel van, ezért Isten új népe ujjongó
örömmel vesz részt az apostoli tanítás-
ban, a közösségben, a kenyér megtö-
résében és az imádkozásban (ApCsel
2,42). Az apostolok cselekedeteirl írott
könyv ezen felsorolása nem történeti
tudósítás, hanem hitvallás. A sorrend
nem tetszleges, az egyes elemek nem
cserélhetk fel egymással, még kevés-
bé hagyhatók el. Isten új népe ily mó-
don sereglik középpontja, Jézus Krisz-
tus köré, és éli meg közösségét Urával.
Az egyház életét az újszövetségi szó-
használat késbbiekben is a közösség
(koinónia) szóval jellemzi a legátfogób-
ban. A közösség az egyház életének
jellegzetes sajátossága, a kett egy-
mástól elválaszthatatlan.
Az itt használt görög kifejezés elssor-
ban valamilyen középpontot, közöset
jelent, amelybl azután a résztvevk
részesedhetnek. A bibliai értelemben
vett közösség tehát nem valamilyen
békés, nyugalmi állapot, hanem aktív
részvétel az adás és elfogadás állan-
dó ritmusában. A Krisztus megváltó
életével való közösségünk (1Kor 10,16)
egyúttal kö
zösség a Szentlélekkel
(2Kor 13,13; Fil 2,1), az evangéliummal
(Fil 1,5) és közösség egymással (1Kor
10,17). Jellemz módon munkatársat is
jelenthet a szó egyik alakja (koinónos,
vö. Lk 5,10; 2Kor 8,23; Filemon 17),
máskor anyagi segítségnyújtást, ado-
mánygyjtést (2Kor 9,13). A közösség
nem más, mint Krisztus élete bennünk,
közöttünk és általunk. Ezt az eleven kö-
zösséget az Újszövetség sokszínen
fejezi ki (az egyház Krisztus teste: Róm
12,5; 1Kor 12,27; Isten temploma: Róm
6,19; 1Pt 2,5; ekklészia: ApCsel 5,11;
1Thessz 1,1), mivel a kegyelmi ajándé-
kok sokfélesége dönt szerepet ját-
szik a közösség életében. Az egyház
­ mint Krisztus teste ­ nem valamilyen
metafizikai terület, hanem a Krisztus
Lelkének uralmi területe. Krisztus az
egyház közösségében akar találkoz-
ni a világgal, itt akar kilépni a világba.
Az ekklésziajelleg azt jelenti, hogy az
egyház a poliszért, a város ügyeiért fe-
lelsséget vállaló személyek közössé-
ge. Olyan parlament, amely Isten királyi
uralmát elfogadja, beszél róla, kíséri
és alkalmazza azt, vagyis Istent rep-
rezentálja a világ számára. Az egyház
az evangélium kihirdetésének a helye,
közösség, ahol az oldás és kötés hatal-
mának gyakorlásával az Isten irgalma
valósul meg a világban (Mt 16,19; 18,18;
Jn 20,22k). Ez a könyörgés és a szol-
gáló szeretet helye, ahol újra és újra fel-
hangzik Jézus Krisztus szava: ,,térjetek
meg, mert elközelített az Isten országa."
Közösségeinknek ma is arról a Krisz-
tusról kell bizonyságot tenni, aki teg-
nap, ma és örökké ugyanaz (Zsid 13,8).
Vladár gábor
egyetemi tanár
(Pápai Református Teológiai
Akadémia)
közösség
a Szentírásban