background image
52
Kálvincsillag
»
A MAgyAr reforMátus egyház lApjA
egy H á z éS tár SadaLoM
8.
A jöv egyházának ,,infrastruktúrája"
és ,,munkásai" arányosan ott lesznek,
ahol az emberek valóságosan élnek.
Az ,,elköltözött az egyház" korábbiak-
ban felvetett gondolatának komolyan
vétele arra kötelez, hogy a jöv egyhá-
zában annak az aránytalanságnak nem
adunk helyet, ami mára kialakult. Ezért
a megállapításokon túlmenen komo-
lyan kell vennünk azt a migrációt, ami-
nek eredményeként az egyház koráb-
ban megrajzolt térképén már nem ott
találhatók az emberek, ahol korábban
pásztorolhattuk ket. Az egyház új és
nagy beruházásait gyülekezetalapítá-
sokra fordítja ott, ahol nagy tömegek-
ben jelentek meg az emberek, de úgy
teszi mindezt, hogy az utolsókig helyü-
kön maradottak hséges gondozásá-
val nem hagy fel.
9.
Cigányok. A jöv egyháza gyüleke-
zeti szinten dönt arról, hogy számol-e
vagy ,,leszámol" a kisebbséggel. Ma
ebben a kérdésben többnyire egyház-
kormányzati döntésektl, modellérték
rangra emelt megoldásoktól remélünk
válaszokat. Ebben a kérdésben is az
egyház alaptevékenységének minsé-
gi gyakorlása jelenthet megoldást, fi-
gyelembe véve e kisebbség tagadha-
tatlanul létez, de egyöntetnek nem
mondható sajátosságait.
10.
A jövjét felelsen megítél egyház
családokban, többgenerációs jelenlét-
ben gondolkodik. Fel kell készülnünk
arra, hogy a korszellem, az össztár-
sa dalmi tendenciák ellenkez eljelet
mutatnak. A korszellem sokkal inkább
szétszedi a családokat. Több televíziós
csatorna msorkínálata által szórakoz-
tató könnyedséggel rombolja a csalá-
dot, belopja az értéktelenséget, elbi-
zonytalanítja az önazonosságtu
datot.
A jöv egyházának szigetként kell meg-
jelennie a tengernyi más szemlélettel és
több életterületen érvényesített más-
sággal szemben. Az átlagos, pillanatnyi
élményt, élvezetet szórakoztató módon
ajánló közeg ellenére a szükséget felis-
merve: gyermeknevelést, házasságot,
a család Istentl ajándékozott értékét
felmutató és segít programokat ad.
szabad végezni, mert az eredetit más-
sal pótolni lehetetlen! A második pedig
a lelkészi munka minsége, ami a ho-
gyan kérdését igyekszik az újratanulás,
a továbbtanulás, az egymástól való ta-
nulás nyitottságával mvelni.
3.
Az egyház jövje érdekében el kell
venni az elzekben megfogalmazottak
érdekében a lelkipásztor-,,képzdés"
ügyét. Itt is két síkon kell átgondolni
jelen gyakorlatunkat. Szükséges a lelki-
pásztorképzés egyházcentrikusságára
fokuszálni, ami nem azonos a régóta
és folyamatosan emlegetett gyakorlat-
orientáltságú lelkészképzéssel, mert az
egyházcentrikus képzés magába foglal-
ja sok más mellett a gyakorlatorientált-
ságot is. Nyilvánvalóvá kell lennie, hogy
a képzés korszerségigénye sem elhall-
gatható, ügyelve a képzés szükségsze-
ren állandó elemeinek megtartására
is. Mindemellett szólni kell arról a sokat
elhallgatott dologról is, ami a rátermett-
ség mint alkalmasság kérdését veti fel.
És itt értelmezhet a képzés melletti
,,képzdés" szokatlan kifejezése, ami
azt jelenti, hogy a lelkipásztorrá válás
nem egyszeren stúdiumok teljesítésé-
nek kérdése. Korunkban különösen is
szükséges, hogy a lelkésznek készülk
rendelkezzenek egyházkompetenciával,
ami alatt az evangéliummal való egyházi
és azon kívüli alkalmakon való megszó-
lítás képességét és készségét kell érte-
nünk.
4.
Az evangélium kizárólagossága.
A jöv egyháza nem fél az evangélium
életet formáló kizárólagos közlésétl!
Egyszerre érvényes ez a közvetített
tartalomra és a közvetítés módjára. Ez
azt jelenti, hogy az egyház a jövben is
bír azzal a látással, hogy más a meg-
szólítottak vele szemben támasztott és
megfogalmazott igénye, és ehhez ké-
pest tudja, hogy ugyanennek a célcso-
portnak más a valóságos szükséglete.
Ehhez a tudástöbblethez megalkuvás
nélkül, alázatosan ragaszkodik. Ez adja
küldetése többletét, Istentl való egyedi
szolgálatának alapját. Apróhirdetések
helyett igehirdetést végez, mert tudja,
hogy a más, nem egyházi közegben
megszólított embereknek is ugyanarra
a Krisztusra van szüksége, mint ,,oda-
bent", az egyházilag szocializáltak kö-
zösségében.
5.
Ezért módszer tekintetében: Nagy-
szerség helyett egyszerség! Egy túl-
bonyolításoktól elbizonytalanított világ-
ban élünk. Az evangélium közlésének
vissza kell találnia abba a természe-
tes közlési formába, amit Jézus a
maga földi szolgálata idején hagyott.
Az evangélium felülmúlhatatlansága
nem a közlés nagyszerségre való tö-
rekvésében van, hanem éppen abban
az alázatban, ami a tartalom kibonta-
kozása érdekében nem a közlésformá-
ció rendkívüliségét célozza meg, ha-
nem az üzenetet helyezi mindenek elé
és fölé. Ehhez a jöv egyházában sem
nélkülözhetjük a hiteles, az evangélium
ereje által meghatározott elkötelezett
igehirdet személyét.
6.
A múltfeltárás idejét éljük, a kien-
geszteldést célzó múltidézés mellett a
jöv egyházának történelemszemlélete
Isten tettein tájékozódik. A folyamatos
bocsánatkérés igénye helyett a meg-
bocsátás, ,,megbocsátottam állapota"
kell, hogy érvényesüljön. Így a jelen
múltfeltárás mértéke, mélysége kizá-
rólagosan a Krisztusban rendezett jöv
érdekében kaphat helyet. Ami történt
­ az egyház visszaidézhet múltjában,
a számonkérés és a számadás lehet-
ségei között sem felejthet, hogy az az
Isten tudtával történt.
7.
A jöv egyházában pontosan nyil-
vántartott és komolyan számon tartott
tagok lesznek. Ez nem újszer ötletelés-
bl fakad vagy társadalmi kényszer bl,
hanem Isten mindenkori népének ter-
mészetrajzához tartozik. Ennek érde-
kében az eddig nem tapaszalt, felfoko-
zott mobilitás miatt ­ a helyi gyüleke-
zeti nyilvántartás megtartása mellett ­
országos egyházi adatbázisra van szük-
ség. A nyilvántartás ilyen formája mellett
változatlanul szükséges a személyessé-
get biztosító számontartás. Ez a tagok
gyülekezetükhöz való kö tdésében, s a
gyülekezetnek a tagjai hoz való ragasz-
kodásában valósulhat meg.