background image
46
Kálvincsillag
»
A MAgyAr reforMátus egyház lApjA
egy H á z éS tár SadaLoM
építeni templomot hittel,
felelsséggel
A templom ­ átvitt értelemben ­ szent
test. Konkrét, mindig van valahol. Ami
pedig szent, az igaz is, szerepéhez
méltó, arányos és szolgálatra született.
Vitathatatlanul a legörökebb épülete
minden településnek. Örökség. Ekként
kötelesség ,,bánni" vele, hiszen a kisebb
településeknek potenciális centruma, a
nagyobbnak minségi pontja. A temp-
lom tehát nem lehet másmilyen, mint
amilyen környezetébl kikövetkeztet-
het. Ha a környezet híján van minden
karakternek, akkor viszont karakterte-
remtnek kell lennie. Szépsége nem
lehet ideges harsányság, magakelletés,
egyszersége nem fulladhat igényte-
lenségbe. Célja a hívás, a befogadás,
az ölelés, ám eszközei nem lehetnek a
napi divat kiszolgáltatottjai.
Ugyanakkor jó tudni, hogy a történe-
lem által ránk hagyott és megcsodált
templomok a maguk idejében szinte
kivétel nélkül mindig a legkorszerbb
építmények voltak, ebben az értelem-
ben ,,modernek", hiszen a stíluskorok
újdonságainak, átváltozásainak a temp-
lomok lettek a zászlóvivi. Keskeny a
mezsgye tehát, melyen az építésznek
egyensúlyoznia kell. Erre való a tehet-
ség. A jóakarat és a szorgalom, eset-
leg az olcsóság önmagában a min-
ség megszületéséhez nem elegend.
A biztos tudásban, a hittel teli beleélés-
ben van tehát a harmónia biztosítéka.
Sem a hagyománytisztelet, sem a mo-
dernség nem minségi, hanem idbeni
kategóriák. Az invenciózus mérlegelés
és a rendeltetés tisztelete mint módszer
magam öt észrevételt szeretnék felvetni indításul abban a reményben, hogy
akadnak illetékesek és olvasók, akiknek ezzel kapcsolatban gazdagító gon-
dolataik vannak. felsorolásuk eltt egy korábbi kis írásom elolvasását ajánla-
nám, amely akár a templomokkal kapcsolatos ars poeticámnak is tekinthet.
1992-ben a sevillai Világkiállítás tiszteletére megjelent magyar templomokról
készített díszalbum elszavául szolgált:
aZ isten HáZa
A ház és az ember feltételezik egymást.
Az Isten háza és az Isten kapcsolata ennél sokkal kézenfekvbb, ám jóval titokzatosabb.
A templomépítk a templomépítésben magasan meghaladják eredend képességeiket.
A templom falaiban a történelem véglegesen beírja nemcsak folyamatos önmagát, hanem minden ember mikrotörténelmét is.
A templomok csendjében képes elcsitulni mindaz a gyarlóság, amelyet nap nap után saját házainkban megélünk.
A templomok tornyait a táj régen elfogadta Jó Pásztornak a falvak és városok összebújó nyájai között.
A templomokba nem mi zárjuk be a Teremtt, hanem benne ül közénk szelíd vigasztalásra és megbocsájtásra.
A templom olyan építészeti alapforma, mint az isteni hasonlatosságra teremtett szent emberi test.
A templom, ha pusztul is, tovább él, mert a keresztség szertartásakor belénk költözött.
Az új templom viszont az emberi bizakodás legreménykeltbb, épített csodája.
a temPlom mint a telePülés résZe