background image
19
A MAGyAR REFORMáTUS EGyHáZ LAPJA
» kálvincsillag
Gyermekkorom meghatározó élménye
a hiteles keresztyénség naponkénti
megtapasztalása volt. Bátyámmal fo-
galmaztuk meg egyszer évekkel ké-
sbb, hogy bár gyerekfejjel nem tudtuk,
mi a keresztyénség lényege, de úgy
éreztük, hogy ha az, amit otthon látunk,
akkor azt mi elfogadjuk és szeretnénk
követni. A szeretet gyakorlati megta-
pasztalását és az odafigyelést akkor
nem tudtuk eléggé értékelni. A felvidéki
reformátusság életében is szerepet vál-
laló nagynénénk révén gyakran vettünk
részt házi bibliaórákon, ahol a gyerekek
is kérdezhettek, szinte bármit. Még ké-
telkedni is lehetett ­ anélkül, hogy en-
nek negatív konzekvenciája lett volna.
A gondolkodást és a kérdéseket fontos-
nak tartották, helyük volt az élet minden
területén. Ezt a nyitottságot (amit sajnos
ma sem mindig érzek néhány keresz-
tyén közösségben) már gyermekként
természetesnek vettem, és igyekeztem
átmenteni a saját családomba is.
Személyes hitem ersödésében meg-
határozó szerepet játszottak az akko-
riban még tiltott nyári dömösi csen-
deshetek, különösen a vezetk életé nek
hitelessége. Ennek a mintának köszön-
heten szinte természetes volt, hogy
felnttként a nyarak egy részét gyere-
kekkel töltsem. Ma nagy öröm, amikor
találkozom azokkal a fiatalokkal, akikkel
több mint húsz évvel ezeltt (sokszor
veszélyes hegymászás közben) órákon
át beszélgethettem az élet fontos és ke-
vésbé fontos dolgairól. Ebben a közeg-
ben növekedtek gyermekeim és bará-
taik is, amiért ma külön is hálás vagyok.
Testi és lelki fejldésük fontos idszaká-
ban olyan közegben mozoghattak, ahol
a nyitottságnak fontos szerepe volt. Bár
szülként sok személyes mulasztás-
nak vagyok tudatában ezen a téren is,
hálás vagyok azért, hogy mindhárom
gyermekünknek nagyon lényeges ma
is a személyes kapcsolat az Istennel.
Meggyzdésem, hogy feleségem sze-
repe meghatározó ebben is, mert nála
naponként megtapasztaljuk a feltétel
nélküli szeretetet ­ szinte mindenben.
Nem volt és ma sem mellékes, hogy
hivatásom gyakorlásában örömöm tel-
jen. Talán az otthoni minta is meghatá-
rozta, hogy a pályaválasztáskor sem a
sikert és anyagi javakat ígér szakmák
vonzottak elssorban. Ez egyrészt bel-
s függetlenséget nyújt, másrészt vi-
szont gyakran meg kell küzdenem e
függetlenségért. A mérhet és mások
számára is jól látható értékekre foku-
száló világban hajlamosak vagyunk éle-
tünket, munkánkat is ilyen mértékkel
mérni. Meggyzdésem azonban, hogy
a kreatív mandátum betöltése, amivel
Isten mindnyájunkat megbízott, nem
ilyen értékrend szerint mérend. Logo-
pédusként az agysérülés következté-
ben beszédképességüket elvesztett
felnttekkel foglalkozom több mint húsz
éve, az utóbbi évtizedben már javarészt
az egyetemen és a kutatásban. A szak-
mai feladatokon és lehetségeken kívül
az akadémiai közeg ma már viszonyla-
LéLek t L LéLek ig
gos szabadságot biztosít, de alkalma-
kat is szolgáltat arra, hogy a fiatalokkal
való beszélgetéseim itt folytatódjanak.
Ez állandó lelki-szellemi készenlétre
ösztönöz, miközben tudatosítom, hogy
sok lényeges kérdésre még keresem a
választ.
Az elmúlt évtized érdekes felismeré-
se számomra, hogy az eddig jobbára
a családra, néhány barátra és a gyü-
lekezetre szkült életterünk kitágult, és
helyük lett benne olyan embereknek is,
akik régebben kiszorultak ebbl a kör-
bl. Ennek a nyitásnak köszönheten
alkalmam van megosztani gondolatai-
mat olyanokkal is, akikkel eddig nem
juthattam közelebbi kapcsolatba. És
ami még ennél is fontosabb lett: sokkal
nagyobb az igényem arra, hogy jobban
megértsem azt, amit mások monda-
nak. Ebben bizonyosan közrejátszott
az is, hogy az utóbbi idben sok idt
töltöttem gyermekeimmel. Meg kellett
tanulnom jobban meghallani azt, amit
mondani akarnak, amit kérdeznek...
Talán egyfajta szemléletváltásnak is ne-
vezhetném azt, ami családommal, de
fleg velem történik az utóbbi években.
Nem az eddig biztosnak hitt dolgok
megkérdjelezése ez, csupán azok új
fényben látása, s mindez újragondolko-
dásra ösztönöz. Meg hálaadásra.
cséfalVay Zsolt
logopédus, egyetemi docens
(Pozsony)
Cséfalvay Zsolt 1959-ben született egy si pozsonyi család második gyermekeként.
A helybeli magyar tannyelv általános iskolába és gimnáziumba járt, majd 1983-ban a Co-
menius Egyetem logopédia szakán végzett. Csaknem tíz éven keresztül az egyetemi kór-
ház ideggyógyászati klinikáján dolgozott klinikai logopédusként, ahol agysérült betegek
nyelvi zavarának vizsgálatával foglalkozott. Már az egyetemi évek alatt bekapcsolódott a
pozsonyi református gyülekezet ifjúsági csoportjába, ott ismerte meg késbbi feleségét.
Gyermekeik megszületése után a gyülekezeti gyermekmisszióba kapcsolódott be, ahol
több mint húsz éven keresztül foglalkozott kisebb, majd késbb serdülkorú gyerekekkel.
Két barátjával, akik szintén presbiterek voltak, ,,apás nyári gyermektáborokat" szerveztek
több éven keresztül. Miután a gyülekezetben egy fiatalabb korosztály vette át a gyermekek
közötti szolgálatot, egy ideig a gyülekezet missziós bizottságában találták meg szolgálati
területüket, ahol fleg a gyülekezeti tagok közötti mélyebb kapcsolat kialakításán fáradoz-
tak. Évente több gyülekezeti napot szerveztek, ahova gyakran hazai és külföldi eladókat
hívtak meg, s ebben a lelkész támogatását is élvezték. Jelenleg sok külföldi tanulmányút
és a kutatás foglalja le gyakran a szabadidejét is.