background image
17
A MAgyAr reforMátus egyház lApjA
» Kálvincsillag
kérdésében is alakította a dolgokat úgy, hogy azok végül
is jól alakuljanak, s élhetek ötvenöt éve feleségemmel jó
házasságban (ez is közösség!), kedves, jó gyermekektl és
unokáktól körülvéve.
Még sokáig folytathatnám, de legyen elég annyi, hogy a
Lélek vezet, s ha engedelmeskedem (sajnos nem mindig),
megtapasztalhatom, ha ez rövid távon néha kellemetlenség-
gel jár is, hosszú távon mindig boldogságot, boldog életet ad.
A Lélek vezet a mindennapokban, nem mert megérdemel-
tem, hanem mert Isten kegyelmes, és aki az Fiát nem kímél-
te, hogyan ne adna vele együtt (nem nélküle!) mindent mine-
künk? (Róm 8,32) Ez a mindennapos kegyelem nem azonos
az eleve elrendeltséggel, ami az örök üdvösségre vonatkozik.
LéLek t L LéLek ig
Az iskolai és egyetemi évek új meg új közösségekkel hoz-
tak kapcsolatba, s minden jó közösség gazdagít, részint
azáltal, hogy ad, felismerésekre segít, részint azáltal, hogy
kibontakoztat rejtett, nem tudatosított képességeket. Életem
folyamán sok jó közösségben tevékenykedtem, világiakban
és egyháziakban egyaránt. Most csak két, hitem szempont-
jából fontos közösséget emelek ki: a Keresztyén Ifjúsági
Egyesületet és az ötvenes évek Kálvin téri ifjúsági bibliakörét.
Az otthontól gyarapodó hitismeretek itt mentek át lényegi vál-
tozáson, megint nem magamnak köszönheten. Mert a hit
nemcsak bizonyos ismeret, mondja a Heidelbergi Káté (21.
felelet), hanem szívbeli bizalom is. Ez a bizalom nem hiányzott
bellem teljesen: édesanyám gyermekkoromtól arra tanított,
hogy bízzak Istenben, mert gondot visel rám, de ekkor vált
ez a bizalom azzá a bizalommá, amelyrl a káté beszél: biza-
lommá a Jézus haláláért megbocsátó, bntl megváltó Isten-
ben. A hitismeret így vált hitéletté.
Mert nem az ismeret, a tizenkét éven át heti két hittanóra
üdvözít, és nem a naponkénti bibliaolvasás magában (tízéves
koromtól olvasom naponként a Bibliát), de a tanítványaitól bú-
csúzó Jézus azt mondja nekik (Jn 14,26), hogy a Szentlélek,
akit az Atya küld el, eszükbe juttat mindent, amit mondott,
s ha nincs ismeret, ugyan mit juttathat eszünkbe? Ha viszont
van ismeret, ,,tudomány", akkor a Szentlélek megelevenítheti
az ismeretet, vezethet, st visszafelé is megértetheti, hogy
Isten akkor is vezetett, amikor én azt még nem értettem, vagy
keseregtem valamely döntése miatt.
Megértette, hogy Isten vezetett, amikor olyan családba,
iskolába jutottam, ahol az magvetése hullott belém, s
ahogy növekedtem, az szökkent szárba. Megértette, hogy
nem én döntöttem úgy 1948-ban, hogy latin­görög szakos
tanár leszek, amiért akkor, emberileg értheten, többnyire
bolondnak tartottak. Édesapámat arra akarták rábeszél-
ni, hogy valami értelmesebb pályát válasszon számomra

(mindig hálás leszek, hogy ezt nem tette). Isten vezetett
apró, véletlenszer események által efelé, hogy megtalál-
hassam hivatásomat, és egész életemben azzal foglalkoz-
hassam, amit szeretek, és így szolgálhassak neki. Meg-
értette, hogy az élet másik nagy döntése, a párválasztás
Akiket Isten örök üdvösségre rendelt, azoknak a minden-
napokban hol így, hol úgy mutatja meg kegyelmét. Hol úgy,
hogy megkíméli ket a próbáktól, hol úgy, hogy megrzi ket
azok között, s ugyanannak is hol így, hol úgy. Mint nekem is.
Két igében, két, számomra életem során fontossá lett
igében tudom összefoglalni, amit mondtam (bár elvi híve
vagyok az új fordításnak, minthogy ezek még a régi szerint
lettek nekem fontosak, aszerint idézek): ,,Az én részem kies
helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem." (Zsolt 16,6)
Örökség itt, ,,s túl az életen". ,,De én mindenkor veled vagyok
­ mondja a zsoltáros Istennek ­, mert te fogod az én jobb
kezemet, tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicssé-
gedbe befogadsz." (Zsolt 73,23­24)
ritoóK Zsigmond
ókorkutató, akadémikus
(Budapest)